szeretem ahogyan a műanyagüvegből sercegve szökkennek ki a buborékok. szeretem mikor a flakon kupakja a földön gurul véletlenül. szeretem a víz gluggyogó hangját ahogy a pohárba folyik. szeretem a pohár koppanását az asztalon. szeretem ujjaim közé fogni a poharat. azvan ráírva lemon. szeretem ahogy a buborékok simogatják a nyelvem majd legurulnak a torkomon. szeretem érezni azt az utóbizsergést a számba majd végig az egész tetsemen átmegy még az agyamon is. ilyenkor megrémülök.. talán tényleg énvagyok az utolsó ember aki még érez.
